Több, mint fél év. Pontosan 7 hónapja élek Skóciában, azt
hiszem ennyi idő után jogom van hozzá, hogy a helyiekről, azaz a Skótokról
írjak. Lássuk csak: mit is gondoltam róluk, mielőtt ide jöttem? Kezdjük a Skót viccekkel. Senki sem tudja mi
az alapja a dolognak, de a skótokat zsugorinak tartják, spórolósnak.
Természetesen az Angolokat hibáztatják, amiért ezt elterjesztették a világban.
A jó öreg Angol- Skót ellentét azért csak megvan. Gondolom senkinek sem kell
bemutatnom Mel Gibsont, aki William Wallaceként, egy Skót szabadságharcostként kék-fehér
arccal harcolt a csúnya, gonosz Angolok ellen a Rettenthetetlen című filmben.
Na ezaz. Talán ebből fakad az egész. Az itteni mezőgazdaság sosem virágzott
igazán a sziklás köves területeken, az itt élőknek mindig meg kellett
becsülniük, amijük volt, erre jöttek az Angolok és még azt a keveset is
elvették. Nem csoda, hogy tradícióvá vált a spórolás.
Hogy is néz ki ez az egész manapság? Nyugat európai
színvonal, nyugat európai fizetések, gyakorlatilag senkinek nem kell
nélkülöznie. Volt azért egy-két dolog ami nekem egész furán jött le. Bemész a
boltba, fizetsz, 99 penny a vége az összegnek, pakolsz, indulnál, erre az eladó
akár az utcára is kiszalad utánad azzal az egy penny visszajáróval. A Skótok tehát még véletlen sem hagynák ott
azt a pennyt. Vagy éppen egy pultos barátom mesélte, hogy mikor szedi össze az
üres poharakat, meg kell várnia, hogy a bácsi elégedetten beleöntse a korsó
aljáról az utolsó csepp söröcskéjét is a következő, teli poharába. A kedvencem
mégis az öreg farmer a város szélén, akinek 2 tévéje van, az egyiken csak a kép
működik, a másikon csak hang van, de véletlen sem venne másikat, mivel
tökéletesen tudja használni a kettőt egyszerre... Persze ki tudja. Talán csak
éppen kiragadtam néhány példát, és valójában a Skótok nem is ilyenek. Én azért
azt mondom nem teljesen alaptalan a feltételezés.
Egy nép hangulatát szerintem teljesen le lehet szűrni abból,
hogy viselkednek az emberek az utcán, mikor elmész mellettük. Ebben itt hiba
nincs. Még mindig képes vagyok meglepődni azon, mikor sétálok az utcán és a
vadidegen öreg néni köszön és mosolyog. Vagy éppen egy koma papucsban
rövidnadrágban sétáltatja a kutyáját az esőben, és mikor melléd ér még azt is
megkérdezi, hogy vagy. Ez nekem egészen irreális, de teljesen közvetlen,
tetszik, barátságos. Pár napja történt, hogy sétálok az utcán, erre mint Batman,
a semmiből elém ugrik egy hálóinges mammer, és meg sem várva hogy magamhoz
térjek a meglepetésből, már zúdítja is rám a kérdést, hogy mi van a gyógyszeres
dobozaira írva, mert a Paracetamolt keresi. Mondom: don't pánik mama! Ez itt a
paracetamol. Megnyugodott és megköszönte a segítséget, ő megbízott egy
idegenben az utcán. Ezek az apróságok mindenképpen plusz pontok a Skótok
javára.
Most pedig egy igencsak kényes kérdéshez érkeztünk, a skót
nők! Mivel ezt a blogot nyilván nem nagyon olvassák, ezért bátran leírhatom az
igazságot, ettől esetleg csak a magyar lányok/nők melle dagad jobban a
büszkeségtől. Az angol lányok legendásan csúnyák, azért reméltem a Skótok hátha
jobbak, de sajna nem... A legtöbbet könnyebb lenne átugrani, mint megkerülni,
és hát szépnek sem igazán mondhatók. Az öltözködési stílusuk pedig azt hiszem
olyan magasságokban van, amit én még képtelen vagyok értékelni elmaradott
divatérzékemmel... Kivételek persze vannak, de szó sincs arról a vizuális
élményről amit egy nyári délután a szegedi Kárász utca tud nyújtani tömve
szebbnél szebb magyar lányokkal. Szóval csak a skót faszikat sajnálom, meg
persze jelenleg magamat is, egy kicsit...
Ha már a skót srácoknál tartunk, kétféle ember létezik itt
Skóciában, aki Celtic-es és aki Rangers-ös. Hatalmas jelentősége van itt a
focinak, ez a két meghatározó csapatuk, és legendás ellentét feszül a csapatok
és szurkolók közt. Úgy képzeljétek el, hogy megvan, hogy melyik kocsma hova húz,
és amelyik bár ki akar maradni a dologból, arra ki is van írva a No futball
colours felirat, tehát a csapatok színeiben nem is igazán lehet belépni. Ezért
tehát legyél nagyon óvatos, mikor egy Skót megkérdezi tőled, melyik csapatnak
szurkolsz, inkább kerüld ki a választ... Ja, és semmiképpen se kérdezd meg hogy
a Rangers felirat a pólójukon az ugye a New York Rangers jéghoki csapatát
jelenti-e, mert azt hiszem egyes helyeken ezért a feltételezésért halálbüntetés
jár!
Kilt, Haggis, Skótduda. Csak néhány a nagy Skót tradíciók közül. Itt még erősen élnek a hagyományok, és büszkék
is rá az emberek. Ez tetszik. Nemzeti ételük a Haggis, amit a külföldiek
vonakodva piszkálnak. Én mint igazi magyar parasztgyerek, semmi gyomorforgatót
nem látok benne, csak a hurkához tudnám hasonlítani, ez is belsőségekből
készül, ízre is egészen hasonló. A
skótduda hangját szerintem mindenki fel tudja idézni, nem kell külön
bemutatnom. Ezt persze csak Kiltben fújni az igazi, magyarul talán
skótszoknyának hívhatnánk. Néhány magyar csajszi élénken érdeklődött a legenda
után, miszerint a Kilt alá a férfiak nem húznak semmit. Ez a legenda igaznak
bizonyult. Viszont ami engem sokkal jobban érdekelt, hogy mi a helyzet a női skótszoknyával.
Meg is kérdeztem az első adandó alkalommal, de sajna azt a választ kaptam, hogy
a lányok olyan színű bugyit húznak alá, amilyen a szoknya színe. Azt hiszem,
hogy kell egy Kilt. Legalább egy fénykép erejéig... talán a következő
bejegyzést egy ilyen képpel fogom kezdeni!
Lényeg a lényeg, a
skót összességében egy szimpatikus nemzet. Jókedvűek, közvetlenek, büszkék a
hagyományaikra, még ha néha kicsit fogukhoz is verik a garast, hát ennyi
kell...
Most pedig ha már ennyit beszéltem másokról, egy pár sort
írok arról is, hogy mi a helyzet velem. Itt az ősz, rövidebbek a napok,
folyamatosan esik, kicsit kezd depis lenni itt a hangulat. Viszont az eső sem
mindig vészes, van hogy érthetetlen perverz módon még élvezem is, ahogy egy jó
edzés után hazafelé sétálva elkap egy kellemes kis hűvös zápor. Az is hiányzott, mármint az edzés,
sokan azt hiszik a konditerem csak felesleges póz, nagy tévhit, mozogsz, egészséges
maradsz, levezeted a feszültséget, kapsz egy kis plusz önbizalmat,
mind sokat számít, tökéletes ha túl sok a szabadidőd. Amúgy kicsit lelassult mostanában itt
az eddig sem túlpörgetett élet. Nagy újdonságokat már nem tartogat a sziget, a
meló megy, mint mindig, kezdek beleesni a megszokás egyhangú állapotába. Valami
azért mégis van. Valaki. Egy gyönyörű szőke lány, aki képes kirángatni ebből a
ködös, hideg, kajaszagú szürkeségből.