2013. október 21., hétfő

Skótok-e a Skótok?



Több, mint fél év. Pontosan 7 hónapja élek Skóciában, azt hiszem ennyi idő után jogom van hozzá, hogy a helyiekről, azaz a Skótokról írjak. Lássuk csak: mit is gondoltam róluk, mielőtt ide jöttem?  Kezdjük a Skót viccekkel. Senki sem tudja mi az alapja a dolognak, de a skótokat zsugorinak tartják, spórolósnak. Természetesen az Angolokat hibáztatják, amiért ezt elterjesztették a világban. A jó öreg Angol- Skót ellentét azért csak megvan. Gondolom senkinek sem kell bemutatnom Mel Gibsont, aki William Wallaceként, egy Skót szabadságharcostként kék-fehér arccal harcolt a csúnya, gonosz Angolok ellen a Rettenthetetlen című filmben. Na ezaz. Talán ebből fakad az egész. Az itteni mezőgazdaság sosem virágzott igazán a sziklás köves területeken, az itt élőknek mindig meg kellett becsülniük, amijük volt, erre jöttek az Angolok és még azt a keveset is elvették. Nem csoda, hogy tradícióvá vált a spórolás. 



Hogy is néz ki ez az egész manapság? Nyugat európai színvonal, nyugat európai fizetések, gyakorlatilag senkinek nem kell nélkülöznie. Volt azért egy-két dolog ami nekem egész furán jött le. Bemész a boltba, fizetsz, 99 penny a vége az összegnek, pakolsz, indulnál, erre az eladó akár az utcára is kiszalad utánad azzal az egy penny visszajáróval.  A Skótok tehát még véletlen sem hagynák ott azt a pennyt. Vagy éppen egy pultos barátom mesélte, hogy mikor szedi össze az üres poharakat, meg kell várnia, hogy a bácsi elégedetten beleöntse a korsó aljáról az utolsó csepp söröcskéjét is a következő, teli poharába. A kedvencem mégis az öreg farmer a város szélén, akinek 2 tévéje van, az egyiken csak a kép működik, a másikon csak hang van, de véletlen sem venne másikat, mivel tökéletesen tudja használni a kettőt egyszerre... Persze ki tudja. Talán csak éppen kiragadtam néhány példát, és valójában a Skótok nem is ilyenek. Én azért azt mondom nem teljesen alaptalan a feltételezés.

Egy nép hangulatát szerintem teljesen le lehet szűrni abból, hogy viselkednek az emberek az utcán, mikor elmész mellettük. Ebben itt hiba nincs. Még mindig képes vagyok meglepődni azon, mikor sétálok az utcán és a vadidegen öreg néni köszön és mosolyog. Vagy éppen egy koma papucsban rövidnadrágban sétáltatja a kutyáját az esőben, és mikor melléd ér még azt is megkérdezi, hogy vagy. Ez nekem egészen irreális, de teljesen közvetlen, tetszik, barátságos. Pár napja történt, hogy sétálok az utcán, erre mint Batman, a semmiből elém ugrik egy hálóinges mammer, és meg sem várva hogy magamhoz térjek a meglepetésből, már zúdítja is rám a kérdést, hogy mi van a gyógyszeres dobozaira írva, mert a Paracetamolt keresi. Mondom: don't pánik mama! Ez itt a paracetamol. Megnyugodott és megköszönte a segítséget, ő megbízott egy idegenben az utcán. Ezek az apróságok mindenképpen plusz pontok a Skótok javára.

Most pedig egy igencsak kényes kérdéshez érkeztünk, a skót nők! Mivel ezt a blogot nyilván nem nagyon olvassák, ezért bátran leírhatom az igazságot, ettől esetleg csak a magyar lányok/nők melle dagad jobban a büszkeségtől. Az angol lányok legendásan csúnyák, azért reméltem a Skótok hátha jobbak, de sajna nem... A legtöbbet könnyebb lenne átugrani, mint megkerülni, és hát szépnek sem igazán mondhatók. Az öltözködési stílusuk pedig azt hiszem olyan magasságokban van, amit én még képtelen vagyok értékelni elmaradott divatérzékemmel... Kivételek persze vannak, de szó sincs arról a vizuális élményről amit egy nyári délután a szegedi Kárász utca tud nyújtani tömve szebbnél szebb magyar lányokkal. Szóval csak a skót faszikat sajnálom, meg persze jelenleg magamat is, egy kicsit...

Ha már a skót srácoknál tartunk, kétféle ember létezik itt Skóciában, aki Celtic-es és aki Rangers-ös. Hatalmas jelentősége van itt a focinak, ez a két meghatározó csapatuk, és legendás ellentét feszül a csapatok és szurkolók közt. Úgy képzeljétek el, hogy megvan, hogy melyik kocsma hova húz, és amelyik bár ki akar maradni a dologból, arra ki is van írva a No futball colours felirat, tehát a csapatok színeiben nem is igazán lehet belépni. Ezért tehát legyél nagyon óvatos, mikor egy Skót megkérdezi tőled, melyik csapatnak szurkolsz, inkább kerüld ki a választ... Ja, és semmiképpen se kérdezd meg hogy a Rangers felirat a pólójukon az ugye a New York Rangers jéghoki csapatát jelenti-e, mert azt hiszem egyes helyeken ezért a feltételezésért halálbüntetés jár!




Kilt, Haggis, Skótduda. Csak néhány a nagy Skót tradíciók közül. Itt még erősen élnek a hagyományok, és büszkék is rá az emberek. Ez tetszik. Nemzeti ételük a Haggis, amit a külföldiek vonakodva piszkálnak. Én mint igazi magyar parasztgyerek, semmi gyomorforgatót nem látok benne, csak a hurkához tudnám hasonlítani, ez is belsőségekből készül, ízre is egészen hasonló.  A skótduda hangját szerintem mindenki fel tudja idézni, nem kell külön bemutatnom. Ezt persze csak Kiltben fújni az igazi, magyarul talán skótszoknyának hívhatnánk. Néhány magyar csajszi élénken érdeklődött a legenda után, miszerint a Kilt alá a férfiak nem húznak semmit. Ez a legenda igaznak bizonyult. Viszont ami engem sokkal jobban érdekelt, hogy mi a helyzet a női skótszoknyával. Meg is kérdeztem az első adandó alkalommal, de sajna azt a választ kaptam, hogy a lányok olyan színű bugyit húznak alá, amilyen a szoknya színe. Azt hiszem, hogy kell egy Kilt. Legalább egy fénykép erejéig... talán a következő bejegyzést egy ilyen képpel fogom kezdeni!


Lényeg a lényeg,  a skót összességében egy szimpatikus nemzet. Jókedvűek, közvetlenek, büszkék a hagyományaikra, még ha néha kicsit fogukhoz is verik a garast, hát ennyi kell...

Most pedig ha már ennyit beszéltem másokról, egy pár sort írok arról is, hogy mi a helyzet velem. Itt az ősz, rövidebbek a napok, folyamatosan esik, kicsit kezd depis lenni itt a hangulat. Viszont az eső sem mindig vészes, van hogy érthetetlen perverz módon még élvezem is, ahogy egy jó edzés után hazafelé sétálva elkap egy kellemes kis hűvös  zápor. Az is hiányzott, mármint az edzés, sokan azt hiszik a konditerem csak felesleges póz, nagy tévhit, mozogsz, egészséges maradsz, levezeted a feszültséget, kapsz egy kis plusz önbizalmat, mind sokat számít, tökéletes ha túl sok a szabadidőd. Amúgy kicsit lelassult mostanában itt az eddig sem túlpörgetett élet. Nagy újdonságokat már nem tartogat a sziget, a meló megy, mint mindig, kezdek beleesni a megszokás egyhangú állapotába. Valami azért mégis van. Valaki. Egy gyönyörű szőke lány, aki képes kirángatni ebből a ködös, hideg,  kajaszagú szürkeségből.