2013. március 16., szombat

Fel a szoknyát!



Fel a szoknyát! Hangzik a méltán népszerű mondat. Viszont azt hiszem ez most nálam a szokásostól kicsit eltérő jelentéssel bír. Ugyanis felveszem a szoknyát! A skót szoknyát! Persze csak jelképesen. Ne is barkóbázzunk tovább, egy igencsak hosszúra nyúlt kényszerszünet után ismét a nyakamba veszem Európát. Azt hiszem, senkinek sem okozok meglepetést azzal, hogy nem a déli napégette országok egyikét választottam, hanem az iránytűn belőttem északot, az Egyesült Királyság következik, annak is a felső része, Skócia! 

Hol is kezdjem?! Talán tartozok egy vallomással, szégyellem is magam, hogy ez a blog majdnem egy évig nem frissült, de sajnos nem igen volt mit papírra vetni. Mentségemre legyen mondva, időközben behúztam egy diplomát, befejeztem a sulit (amit csaknem 6 éves korom óta várok). Így mostmár minden időmet az utazásnak szentelhetem! Na jó, ez persze kamu, nem születtem milliárdos családba, szóval először meg kell dolgozni azért a sok repülőjegyért. Viszont! Az a nagyszerű helyzet állt elő, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal, és egyszerre fogok utazni, világot látni, és dolgozni is. 

Aki ebben segít nekem, az egy ügynökség, akik jó pénzért szereztek nekem állást egy hotelban, ahol, ha minden jól megy, potom pénzért egy hotelszobában lakhatok, az étkezést ők állják, nekem csak annyi a dolgom, hogy melózok kicsit az éttermi részben, és félreteszem a nagy milliókat! Legalábbis valahogy így képzelem el! Fő az optimizmus! 

Ügynöknéni első kérdése az volt, hogy bírom-e a hideget, mert a kastélyokat nehéz felfűteni! Tyűha, mondom de felvitte az Isten a dolgomat, egy kastélyban lakhatok. És a fényképek alapján tényleg! És és-sel csak azért is fogok mondatot kezdeni ezután is!... Szóval egy skót szigeten, ami az Isle of Bute névre hallgat, és összvissz egy kis városka, Rothesay található rajta. Egy afféle kis turistaparadicsom lehet, golfpályával, várrommal, romantikával, meg mindennel, ami kell a népnek.

Még mielőtt bárki bármit mondana, szeretném leszögezni, hogy nem azért megyek ki, hogy, idézem: „Itt hagyjam ezt a szar országot!” vagy „Elhúzzak innen végre”. Nem! A szerződésem egy évre szól, maximum két évet szeretnék eltölteni különböző országokban, utazgatva, nyelvet tanulva, pénzt keresve, és élményeket, életérzéseket gyűjtögetve, mielőtt elkezdem kicsike kis életemet Magyarországon. Mert ha az embert már család, munkahely és egyebek kötik, sokkal nehezebb az ilyesmi. Szóval innen üzenem az összes, szeretett hazánkat habzó szájjal ócsároló öregnek és fiatalnak, hogy a magyar rendszert lehet szidni, van miért. De hölgyeim és uraim! Ne keverjük a dolgokat össze! A magyar hazát, az országot hagyjuk békén, nem érdemelte ki ezt a sok szitkot, amit az utóbbi években kapott. Az én szerény véleményem pedig az, hogy aki ügyes, találékony, szorgalmas, az itthon is megtalálja a boldogulást. Akinek pedig fáj a munka, az külföldön sem viszi semmire.

Tehát indulok! Hétfőn repülök Londonba, ahonnan buszozok, hogy buszozva buszozhassak a buszállomásig, aztán Glasgowig, majd a kompig ahonnan a kompról már nem buszozok, mert a szigeten elsétálok a hotelig. Akárhogy is nézem egy teljes napos túra lesz ez az egész, de remélem, hogy nem tortúra. Mindenesetre meglepődnék, ha gond nélkül befutnék kedden délben. 

Azért nehéz lesz itt hagyni mindent. Családot, barátokat, a Jókai utcát. A magyar lányokat! Őket is, nagyon! Az angol kisasszonyokról nem sok jót hallottam. Van azért a tarsolyomban még egy-két sztereotípia, amit majd bebizonyítok, vagy megcáfolok. Mint például, hogy skótok-e a Skótok?  Ja, és persze ha már ott vagyok, mindenképpen a nyomába eredek Nessinek, avagy a Loch Ness-i szörny legendájának! Szabad hétvégéimet mindenképpen mászkálással szeretném tölteni, a közelben, vagy távolabb, olyan dolgokkal, mint esetleg egy, Wales-i túra, vagy épp egy Írországi Pub hangulata. Tehát, nagyjából ilyeneket várhattok tőlem a blog folytatásában. Amiről pedig tuti nem fogtok olvasni, az unalmas munkanapok, vagy a borzalmas angol közhelyek, mint a mozdulatlan londoni díszőrség, és társai, de azt is megígérhetem, hogy egy piros telefonfülkével sem fogok lefényképezkedni! 

Ha elfoglaltam a kastélyomat majd írok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése